Gyerek-etető

Kalciumot a gyereknek! Egyél hetente halat! – ezekhez hasonló vezényszavakkal naponta találkozunk gyermekétkeztetéssel, diétával, egészséges életmóddal foglalkozó újságok címlapján, de még a reklámokban is. De mi van akkor, ha a serkentő reggeli, az egészséges ebéd után sem fog magától vacsorára zöldséget-gyümölcsöt kérni? Próbálkozhatunk az unásig ismételt ketchup-arc rajzolgatásával, mézből is csurgathatunk virágot a vajas kenyérre, berendezhetjük neki a hűtőben a legalsó polcot (amit elér) egészséges rágcsálnivalókkal – de mit tegyünk, ha válogatós? Mit tegyünk, ha azzal példálózik, a padtársa anyukája mindig klasszabb tízórait csomagol? Jöjjenek a Ceres Sütő Zrt. „beetetős” tippjei…

A jó példa ragadós!

A gyerekek könnyebben és szívesebben fogadnak el ételt olyan környezetben, ami számukra kényelmes. Ha etetőszéket használ, gyerek étkészletet és műanyag evőeszközöket, joghurtot pici pohárból – netán mindezt színesben – máris gyorsabban fog kanalazni. Tálalja az ételeket ugyanakkor felnőtt-módra: a motorikus képességeit is fejleszti (no meg az önbizalmát is növeli), ha a csemete maga vehet ki a falatkákat, katonákat a nagy tálból. „Ráadásul így ön is képbe kerül az étvágyával kapcsolatban. Hiszen tápanyag-szükségletük akár havonta is változik.” – mondja véleményét Dr. Varga László, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Élelmiszertudományi Intézetének professzora. „A kicsik egyébként hihetetlen mennyiséget képesek elfogyasztani – de időbe telik, amíg hatékonyan tudják használni a villát, a kést, amíg megtanulják hogyan szolgálják ki magukat, vagy hogy melyik ételt hogyan a legkönnyebb elfogyasztani. Ezért ne sürgesse a gyereket, ne mondjon olyanokat, hogy „mit szöszmötölsz?” „egyél már végre!” – inkább hagyjon neki időt. Egy ebéd akár egy órát is igénybe vehet. Felejtse el a „kinyalni a tányért” vezényszót is. Ne várja el tőle, hogy az utolsó falatig mindent felfaljon. Ez rossz étkezési szokásokhoz vezet – és negatív érzéseket kelt a gyerekben az étkezéssel kapcsolatban.” – folytatja a kétgyermekes gyakorló apuka.

2 Ceres tipp:

– Főleg az óvodásokra jellemző, hogy az újdonságtól irtóznak. Minél gyakrabban találkozik egy étellel, minél inkább megszokja, annál inkább megkedveli. A kutatások azt is kimutatták, hogy egy kisgyereknek 8-10 alkalommal kell látnia egy fogást, mielőtt megkóstolná azt. Régi tapasztalat, hogy a gyerekek szívesebben kóstolják meg azt, aminek az elkészítésében közreműködtek. Bíztassa tehát a kenyér megkenésére, a szendvics rétegezésére… Plusz segítség, ha az ismeretlen ételt ezután elkülönítve teszi a tányérra. Az óvodások, kisiskolások amúgy is imádják az ételeket kézzel enni: szeretik a formájukat, a színeiket… úgyhogy próbáljunk mi is mindent elválasztva, több kis adagban, gusztusosan a tányérra tenni. Így kiválogathatják mit szeretnének megenni – aztán később abba is belekóstolnak, ami ’ott maradt’ a tányér szélén.

– Járjon elöl jó példával! Mindig győződjön meg arról, hogy ön is eszik-e olyan ételt, amit meg akar éppen etetni a gyerkőccel.

Becsempészni az egészsége(s)t – az észrevétlen szoktatás Mi, felnőttek már tudjuk mennyire fontos (lenne) teljes kiőrlésű gabonatermékeket, rostokat fogyasztani – rendszeresen. Esetleg meg is tesszük. De hogyan szoktassuk rá a gyerekeket? Ehhez Forrás Dániel, a Ceres szakértője adott tippeket:

– A helyettesítésen van a hangsúly, nem a választékon. Fehér kenyér helyett barna, rizsből szintén barna és így tovább… Kísérletezzen a helyettesítéssel a lisztnél is: eleinte a gofri, muffin vagy palacsintatésztában a fele lisztet helyettesítse zabliszttel, majd ha ízlik, többet is tehet bele és természetesen más recepteknél is alkalmazhatja.

– Az ebédnél, vacsoránál a szendvicset díszítsük gyümölcsszeletekkel, vagy dekorálja ki a tányérját különböző zöldségekkel – úgy, ahogy azt étteremben is szokták.
– A salátáit, a szendvicseit színesítse meg (bébirépával, reszelt céklával vagy vöröskáposztával, esetleg spenótlevelekkel).

– Tanítsa meg idősebb gyerekeinek, hogy olvassa el az élelmiszerek címkéin az alapanyagok listáját. Játszhatnak „vadászatot”: ki talál több címkén ’teljes kiőrlésű’ szóösszetételt.

Tegyük kívánatossá és Tetszetősebb tálalás

Gondolkodjunk csemeténk fejével: mit szeret? Mondjuk enni nem, de mindenféle csokipapírt, dobozt, kavicsot és levelet gyűjt? Akkor szerezzünk be színes szalvétákat – amiket ebéd után ugyanúgy eltehet, mint a kintről behozott virágokat. A szalvétákról akár mesét is mondhatunk – elterelve így a figyelmét arról, hogy mennyit eszik (és itt a mennyiségen van a hangsúly). Sokan ugyanebből a szempontból rászoknak arra, hogy evés alatt bekapcsolják a rajzfilmcsatornát. Mindkét eljárás hatásos – ám hosszú távon káros (mert az egészséges étkezéshez az is hozzátartozik, hogy odafigyelünk az evésre).

Egészséges rágcsálnivalók napközben

 

– Az uzsonnák, tízóraik lényege az, hogy az apró falatok készen állnak. Biztos ön is megfigyelte, hogy az ilyeneket (például a kukoricát, rizst, borsót is) szívesebben eszik a gyerekei. Lehet tehát teljes kiőrlésű gabonából készült babapiskóta, kétszersült vagy melegszendvics. Épp ezért az uzsonna kiegészítői lehetnek a különböző, falatnyi zöldségek (retek, karalábé, répa, cukorborsó stb.)

– Minden tízóraijához csomagoljon 100%-os gyümölcslevet (hogy ne a büfében vegyen kólát vagy üdítőt). Már ez is egy adag gyümölcs.

Válogatós a szentem

A válogatósság életkori sajátosság. Az ovisok például gyakran kerülik a keserű és a savanyú ízeket. Ezért bizonyos keretek között hagyjuk ’turkálni’ az ételben, hagyjuk, hogy kikeresse a legfinomabb falatokat. Ha így teszünk, megfigyelhetjük, hogy egy idő után olyat fog kipróbálni, amit régebben nem evett – és fordítva, a kedvenceinél is csak húzza a száját. Ne essünk tehát abba a hibába, hogy folyton a kedvencét tesszük elé – mert így egyre kevesebb ételt fog elfogadni. Ha már a pocakban figyeltünk a változatos étkezésre, akkor miért pont most adnánk fel? Alapozzunk a gyerek kíváncsiságára, kísérletező kedvére. Ha máshogy nem eszi meg a répát, csak majonézzel vagy ketchuppel, akkor hajrá. A sajtot baracklekvárral tehetjük kívánatosabbá, a húsit pedig felvághatjuk apró, szinte észrevehetetlen darabokra. Ha gyermekünk alapból elutasít valamit – például a fehér ételeket, a tejtermékeket vagy a húst – akkor próbáljuk kideríteni ennek okát. Kísérletezhetünk ételfestékkel, a került étel turmixolásával – így kiderül, hogy csak a textúra, a látvány volt számára elviselhetetlen, vagy az íz, az összetétel. Persze erőltetni nem érdemes a dolgokat – nincs olyan vitamin, nyomelem, ásványi anyag, amit más forrásból ne tudnánk pótolni.